Pontosított Kocsis Károly, a Székely Hírmondó lapigazgatója a Communitas Alapítvány sajtótámogatásainak elosztásáról írt cikk kapcsán. Leszögezte: a lapnak nem Tamás Sándor képviselő az egyedüli tulajdonosa. A Székely Hírmondót kiadó cég 60 százaléka egy magyarországi üzletember birtokában van, Kocsis Károly 20 százalék fölött rendelkezik, és ugyanennyi tulajdonrésze van Tamás Annamáriának, Tamás Sándor feleségének. (-kas): Ki a tulajdonos. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./
2007. június 9.
Volt egyszer egy pártlap Sepsiszentgyörgyön, Megyei Tükörnek hívták, a nyolcvanas évek elején, miután négyoldalas napilappá vált, elvesztette olvasói kétharmadát, mindössze hatezer példány kelt el belőle. A kommunista párt szócsöve volt, nem tetszett a pártbizottságnak, hogy propagandaeszköze ily látványosan népszerűtlenné vált, kiadta a parancsot a községi párttitkároknak, fizessenek elő, s az apparátussal is rendeltessék meg a lapot. Sikeres akció volt, néhány hónap alatt tízezer fölé emelkedett a példányszám, s kúszott rendesen fölfelé. A négyoldalas, jórészt Nicolae Ceausescu elvtárs beszédeivel, a pártélet rovattal és némi napi információval megjelenő újság meglehetősen magas példányszámmal érte meg a rendszerváltást. 1989 után egymás után szűntek meg a korábban nagy példányszámú és nem is népszerűtlen lapok, átrendeződött a sajtópiac, a helyzet stabilizálódni látszott. Az RMDSZ kivetette soraiból a másként gondolkodókat, elmosta a platformokat, egy szűk csoport vette kezébe a vezetést. Megvásárolta a már működő lapok, rádiók közül azokat, amelyek erre kaphatók voltak, esetleg újakat alapított. S a támogatásra szánt pénzeket – melyeket a román állam a magyar kisebbségnek, s nem az RMDSZ-hez hű sajtónak, kulturális egyesületeknek adott – szemrebbenés nélkül saját körén belül osztotta el. Sokatmondó tény, hogy Kelemen Hunor, a Communitas Alapítvány elnöke, amikor újságírók szóvá tették e természetellenes helyzetet, így reagált: nincs kommentárom. Az RMDSZ szócsöveit nagylelkűen támogatja. Tulajdonosaik minden létező romániai vagy magyarországi anyagi forrást felkutatnak, és alaposan meg is fejik azokat. A Romániai Magyar Szó két évvel ezelőtt csődbe jutott, most Új Magyar Szó (Maszol) néven jelenik meg, kiadója, többségi tulajdonosa Verestóy Attila RMDSZ-szenátor. Példányszámgondjai lehetnek, mert a hazai és magyarországi átlagot meghaladó támogatások ellenére, no meg a Nagy Zsolt vezette minisztérium százezer eurós nagyságrendű reklámjuttatásai dacára, most terjesztési hadjáratot indított. Sepsiszentgyörgyi irodájuk vezetője, Király Róbert azzal az ajánlattal keresi fel a községek polgármestereit, hogy fizessenek elő önkormányzati pénzből ötven példányra, ellentételezésképp a 8,9 millió régi lej értékben az év folyamán bármikor hirdetést közölhetnek a lapban. Abban reménykednek, hogy az ötven ingyen példányból néhányat megszeretnek, és előfizetnek rá. Kovászna megye 46 településének felében Király sikerrel járt, máshol nem. Márton Árpád képviselő egy korábbi körlevélben felszólította az RMDSZ tisztségviselőit, vegyék, olvassák a lapot, mert pontosan tájékoztat az RMDSZ politikájáról, a bukaresti történésekről. A kézdivásárhelyi Székely Hírmondó azt ajánlotta, hogy a helyi tanács pengessen le minden hónapban száz eurót a szerkesztőségnek, s ellenszolgáltatásképpen a Hírmondó igen szép cikkeket fog közölni a községről. A Communitas Alapítvány írott sajtónak szánt román kormánypénzéből az átlagot meghaladó 15 000 lejes támogatásban részesült a Székely Hírmondó, de a magyarországi Szülőföld Alapítvány is tavaly bőven csurgatott Tamás Sándor és Antal Árpád képviselő rádióinak, vállalkozásainak. Antal Árpád Pro Regio Siculorum Egyesület fejlesztési központjára kétmillió forintot adtak, az Antal & Tamás Kft. az Aktív nevű tévére (amiről eddig úgy tudták, hogy a sepsiszentgyörgyi Média3 Alapítvány tulajdona) 2,5 millió forintot kapott, az Antal Árpád vezette Pro Regio Siculorum Egyesület a Régió Rádió beindítására 3,5 millió forintot, a kézdivásárhelyi Profi Rádió támogatására, mely közismerten társtulajdonban él a Székely Hírmondóval, 3,5 millió forintot kapott, miközben az Anyanyelvápolók Sepsiszentgyörgyi Szövetsége 700 000 forintot. /Simó Erzsébet: Sajtószabadság, -etika és a mindent fölülíró pénz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./
2007. augusztus 9.
Ebédre hívott meg magyar újságírókat augusztus 7-én Traian Basescu államfő a volt Ceausescu-villába, Kovásznán. A találkozón Bodor János, a Háromszék sepsiszentgyörgyi napilap tudósítója, valamint Kocsis Cecília, a Székely Hírmondó kézdivásárhelyi hetilap főszerkesztője vett részt. Az elnök az ebéden elismerte: az I-VIII. osztályos magyar anyanyelvű diákoknak idegen nyelvként kellene oktatni a román nyelvet. Erre – mint hangoztatta – a háromszéki látogatása során magyar nemzetiségű emberekkel lezajlott beszélgetései során jött rá. A nyilvánosságot nem vállaló újságíró adatközlő elmondta, kicsikarták az elnöktől, hogy mondja ki: egyetlen kormánynak sem volt érdeke befektetéseket hozni Háromszékre – de Hargita megyébe sem –, mert a Székelyföldről kevés szavazatra számíthattak a mindenkori bukaresti politikusok. Basescu megismételte korábbi álláspontját a székelyföldi autonómia kapcsán: támogatja az ország összes vidéke részére egyaránt hasznos helyi autonómiát, decentralizációt, függetlenül attól, hogy Kovásznáról vagy Craiováról van szó. /Domokos Péter: Székelybarát” román elnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
2007. október 9.
Beadta felmondását Thiesz János, a Kovásznai Művelődési Ház igazgatója azt követően, hogy két megyei sajtóorgánumban, a Háromszékben és a Székely Hírmondóban kritikus hangvételű tudósítások jelentek meg a szeptember közepén szervezett városnapokról. Thiesz, 2000 augusztusától a kovásznai kulturális intézmény vezetője. Zsuffa Levente, Kovászna polgármestere szerint az igazgató jobb állást talált, és azért távozik a posztjáról. /Illyés Judit: Buktatott a sajtó? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./
2008. január 30.
Amióta tavaly, a Székely Hírmondóban megjelent dr. Toducz Endrének néhány olyan írása, amely a román mítoszokat vette górcső alá, névtelen románok telefonálgatnak neki, azt ordítják a készülékbe, hogy húzzon el Romániából Magyarországra. Nem vitatkoznak írásaival, csak szitkozódnak és azt emlegetik, hogy szégyent hoz román őseire. Toducz erre megjegyezte, jól érzi magát szülőföldjén, Székelyföldön. És megkérdezte telefonálóktól, hogy ők „miként érzik magukat minálunk?” /Dr. Toducz Endre Mikháza: Névtelen telefonálók fenyegetnek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 30./
2008. február 6.
Tamás Sándor képviselő is indulna Háromszék megyei tanácselnöki tisztségért az RMDSZ szervezte előválasztáson. Demeter János – aki nyolc éve vezeti a megyét –bejelentette, hogy újabb mandátumot szeretne nyerni. A Székely Hírmondó hetilap szerint a megyei tanácselnöki tisztségre Vajda Lajos jelenlegi alelnök és Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester pályázik még. /Gyergyai Csaba: Tanácselnök lenne Tamás Sándor. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./
2008. június 13.
A tettlegességig fajult a kampány. Az alsó-háromszéki RMDSZ közleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy az MPP köpeci kampányrendezvényén a Székely Hírmondó egyik újságíróját – munkája végzése közben – részeg polgáripárti szimpatizánsok bántalmazták, erőszakkal elvették és összetörték a fényképezőgépét. Az újságíró feljelentést tett a rendőrségen. „A RMDSZ alsó-háromszéki szervezete felkéri a Magyar Polgári Párt vezetőségét, határolódjon el az esettől, vagy ha felelősnek érzik magukat a történtek miatt, vállalják ennek következményeit” – áll a közleményben. Nagy István, az MPP támogatását élvező független jelölt azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a köpeci incidens saját kampányrendezvényén történt, nem az MPP rendezvényén. „Az újságíró RMDSZ-es kampánytrikót viselt, nem tudom, hogy sajtós minőségében volt-e ott. Én nem láttam, mi történt” – mondta a jelölt. /Illyés Judit: Újságíróverés a kampányban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./ Június 11-én Nagy István, az MPP által is támogatott független polgármesterjelölt rendezvényén Köpecen az MPP hívei és az RMDSZ-es tábor összetűzött. Nagy István szerint a provokatívan fellépő, húszfős RMDSZ-es csapat okolható az atrocitásért. Az RMDSZ területi szervezete közleményben tiltakozott a munkáját végző Havelka Ferenc újságíró, a Székely Hírmondó tudósítója bántalmazása miatt. Az RMDSZ-közlemény szerint az újságíró le akarta fényképezni a lovas szekérrel felvonuló, Nagy Istvánnak kampányoló fiatalokat, de ostorral feléje csaptak, és elvették, összetörték fényképezőgépét. Nagy István elmondta: Havelka nem független újságíróként volt jelen, hanem Márton Árpád RMDSZ-es képviselő baróti irodavezetője. Köpecen a Nagy József RMDSZ-es polgármesterjelöltet reklámozó pólóban jelent meg, és provokálta az MPP-s tábort, belefényképezett az emberek arcába, hiába kérték, nem hagyta abba. Ez váltotta ki a jelenlevők dühét, ezért csaptak felé az ostorral (ez enyhén érte a tudósító kabátjának ujját). Nagy István provokációnak minősítette a Köpecen történteket. /Farkas Réka: Kampányösszetűzés Köpecen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./
2008. október 18.
Torday Cecília idén februártól a Kovásznai Városi Művelődési Ház igazgatója, menedzsere. Kicsit fájlalja, hogy több hónapos munkájának, az elmúlt időszakban szervezett művelődési eseményeknek alig volt visszhangja. Kovásznának nincs rádiója, újságja, így tevékenységükről csak a Székely Hírmondó vagy a Háromszék írhatna. Elmondta, hogy megszervezik a nagyon népszerű képzőművészeti kiállításokat mind amatőrök, mind profik számára. Elindították a filmklubot, az eszközöket külföldi adományokból szerezték be, s mivel sokat segített a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház, Kovásznán is Uránia Filmklubnak nevezték el az övéket. Új kezdeményezés a táncház. Ennek Kovásznán nincs hagyománya, s kudarccal indult. A felnőtt-táncház nem volt sikeres, de a gyermek-táncházba legutóbb annyian jöttek, hogy nem fértek el a teremben. Az épület, melyben most dolgoznak, korábban szociális intézmény volt. Nagytermük nincs, valószínűleg ez az oka annak, hogy elszoktak az emberek innen. Kovászna város művelődési életében igen fontos szerepet tölt be a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, ők működtetik az Ignácz Rózsa Irodalmi Klubot, a Fábián Ernő Népfőiskolát. Nagyon aktívak, mindig hangsúlyosan jelen vannak a város életében. Sikeres a nyár folyamán indított rendezvény, a Kovásznai Nyári Esték. Ennek célja: a város lakosságán kívül egyfajta szórakoztatást biztosítani az itt megforduló fürdővendégeknek is. /Simó Erzsébet: A visszhangtalanság sem ölheti meg a terveket (A kovásznai művelődési életről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./
2008. november 5.
Új hetilap jelenik meg Székely Újság néven Kézdivásárhelyen, november 6-án. A magát közéleti hetilapként meghatározó új kiadványt a Pro Kézdi Egyesület adja ki. A lapigazgató Sántha Attila költő, író, aki egyben a kiadó egyesület elnöke. Sántha Attila elmondta: független, pártatlan hetilapot kívánnak szerkeszteni, amelyet sem az RMDSZ, sem a Magyar Polgári Párt nem tud majd befolyásolni. Eddig Felső-Háromszék lakossága egyetlen regionális hetilapból, a 12. éve működő Székely Hírmondóból értesülhetett a vidéket érintő hírekről. A kezdetben 5000 példányban megjelenő Székely Újságot Felső-Háromszéken, valamint Orbaiszék és Sepsiszék egyes településein is terjesztenék. A Székely Újság felelős szerkesztője Zs. Ambrus Ágnes magyar szakos tanfelügyelő, szerkesztői Koszti Ildikó, Ferencz Éva, Jancsó Katalin és Salamon Balázs. A lap jogelődje a Kovács J. István által szerkesztett, az 1900-es évek elején megjelent, Kézdivásárhely történelmének leghosszasabb életű hasonló nevű hetilapja, amelyet néhány lelkes helybéli 1989 karácsonyán adott ki újra /1991. márciusáig jelent meg/, a rendszerváltás idején a mostani lapigazgató és felelős szerkesztő is részt vett annak szerkesztésében. /Bartos Lóránt: Új lap, hajlongás nélkül. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./ 2002 márciusában jelent meg a Székely Újság harmadik sorozata, melyből csak kilenc szám látott nyomdafestéket. /Iochom István: Újraindul a Székely Újság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./
2008. november 13.
Az Academia Catavencu című román lap nyilvánosságra hozta a kétes hírű képviselő-, illetve szenátorjelöltek lajstromát. A listán szerepel Borbély László, mert nem hozta nyilvánosságra, ki mindenki kapott állami lakásokat, s emlékeztet arra, hogy jó két évvel ezelőtt veje, Kovács Attila (ugyancsak az RMDSZ képviselőjelöltje Brassó megyében) protekciót keresett feleségének a Transilvania Egyetem egyik vizsgáztató tanáránál. A lap szerint Boros János, Kolozs megye egyik képviselőjelötje, jelenleg alpolgármester több korrupciógyanús ügyben főszereplő, Riedl Rudolf volt Szatmár megyei alprefektust, jelenlegi képviselőjelöltet pedig azzal vádolták meg annak idején, hogy csakis RMDSZ-es polgármestereknek juttatott bizonyos állami pénzekből. A Catavencu azt írta, keveset tud a magyar jelöltek viselt dolgairól, mert a magyar nyelvű sajtó zöme a magyar politikusok tulajdonában van. Ide sorolta a Hargita Népét, is, emlékeztetve, hogy Verestóy Attila az Új Magyar Szó napilap és az Erdélyi Riport hetilap tulajdonosa, Kelemen Hunoré a Transindex internetes hírportál, irányítása alatt áll a Communitas Alapítvány által működtetett Erdély FM rádió is. A képviselői mandátumért száll versenybe Hodgyai Géza, az Új Kelet lap, valamint a FényTV, K-TV és az Extra Rádió tulajdonosa. A román lap kiegészíthető: Tamás Sándoré, a Székely Hírmondó hetilap, s Antal Árpáddal együtt birtokolják a Háromszék megyében működő rádiók zömét. Frunda György a Gaga Rádió résztulajdonosa, Eckstein-Kovács Péter szenátoré a Paprika Rádió. A Marosvásárhelyi (állami) Rádió magyar nyelvű műsorának főszerkesztője Borbély Melinda, Borbély László felesége, míg a bukaresti közszolgálati televízió munkatársa Kós Anna, Markó Béla felesége. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./
2008. november 15.
Kocsis Károly, a Székely Hírmondó főszerkesztője a Háromszék november 13-i számában megjelent Hírsaláta első anyagára reagált: téves a tájékoztatás. A Székely Hírmondót kiadó Profiton Kft.-nek jelen pillanatban két tulajdonosa van, Fazakas István Baranya megyei vállalkozó és Kocsis Károly főszerkesztő. A lap tulajdonosszerkezete 1996-os megalakulása óta sokat változott, utoljára ez év júniusában, amikor Tamás Sándorné eladta tulajdonrészét Fazakasnak, illetve Kocsisnak. /Hírsaláta. A főszerkesztő pontosít. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./ Előzmény: Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./
2008. december 12.
A választási győzelem után sem látszik csitulni a háromszéki RMDSZ-nek a Háromszék lappal szembeni gyűlölete. A voksolást követő napokban azt állították: azért volt alacsony a megyében a részvétel, mert a Háromszékben közölt cikkek távolmaradásra, függetlenekre szavazásra ösztönözték a polgárokat. Konkrétumot nem emlegettek. Sokan jelezték, nem tudják, mitévők legyenek, csak egyik vagy másik jelöltre szavaznának, így talán jobb lenne, ha el sem mennének. A Háromszék erre megírta, ilyen esetben is létezik megoldás, nem emelték ki, hogy független vagy RMDSZ-es legyen a kiválasztott. Kampánycsend lévén ez nem is lett volna helytálló. Márton Árpád azonban ezt az írást okolta a nagyarányú távolmaradásért. Albert Álmos a Székely Hírmondó legfrissebb számában azzal vádolta a Háromszéket, hogy ,,gusztustalan” módon a lap átírta a sajtótájékoztatókon mondottakat. Példákkal nem igazolta állítását. Egyetlen RMDSZ-szel kapcsolatos hírt sem közöltek a kampányban – állítja Albert Álmos, pedig ebben az időszakban is megjelent minden jelentős, kormányzattal, megyei vagy városi önkormányzatokkal kapcsolatos információ, szép számmal olyanok, melyeknek főszereplői RMDSZ-es tisztségviselők. Hat újságoldalon közölték a jelöltek kérdésekre adott válaszát. Az RMDSZ megyei vezetői nemcsak szóban mocskolják a Háromszéket. Albert Álmos már a választások után két nappal jelezte, a Háromszék napilap repül a székházból, és egy hétre rá megkapták a megyei tanácselnök újabb felszólítását: december 15-től ki kell költözniük. Bűnbakot keresnek, mert pártjuk vezetői számon kérik rajtuk, hogy az összes RMDSZ-es jelölt közül éppen Márton Árpádnak és Albert Álmosnak sikerült a magyar szavazók arányaihoz mérten legkevesebb voksot összesíteniük. /Farkas Réka: Továbbra is felelősséget hárít a háromszéki RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./
2009. február 4.
Napjainkban a közösségi összetartozás alkalmait a különböző klubok igyekeznek megteremteni. Sepsiszentgyörgyön például a városi művelődési ház pincehelyiségében a hét különböző napjain különböző klubok tagjai találkoznak, a Huszárik filmklub, a Holló Ernő Sajtópince, a Terefereklub és a Dzsesszklub. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke mondta, hogy az országban a Holló Ernő Sajtópince az egyetlen, folyamatosan működő magyar sajtóklub. Az évek során számos szerkesztőség munkatársai fordultak meg itt; Kolozsvárról például öt szerkesztőséget láttak vendégül (Szabadság, Krónika, Művelődés, Korunk, Magyar Kisebbség), Csíkszeredából és Székelyudvarhelyről kettőt-kettőt (Hargita Népe, Csíki Hírlap, illetve Udvarhelyi Híradó és Polgári Élet). Kézdivásárhelyről már többször a sajtóklub vendége volt a Székely Hírmondó, és az új évadot ismét egy kézdivásárhelyi szerkesztőség meghívásával kezdik: február 4-én a tavaly új sorozatával induló, 105 éves Székely Újság a vendégük. A következő héten a könyve megjelenése előtt álló színművész, László Károly, majd a három sepsiszentgyörgyi rádióból a Sepsi Rádió, végül a Brassói Lapok szerkesztősége lesz a vendégük. /Matekovics János: Újra találkozunk! (Pinceklub Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./
2009. március 20.
Fodor Gábor SZDSZ-es képviselő napirend előtti parlamenti felszólalásában az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve Kállai Ernő és Daróczi Gábor után megismételte, hogy Gábor Áron cigány származású volt. Ennek hatására Székelyföldön többen felháborodtak, ugyanis Kállai Ernő és Daróczi Gábor állítása után a múlt évben többen kimutatták, hogy ez nem igaz, de a hazugságok és hamisítások makacs természetűek. Kállai Ernő megfogalmazása szerint a ,,Gábor cigányközösséghez tartozó ágyúkészítő...” Gábor Áron. Néhai Incze László, a kézdivásárhelyi Céhmúzeum volt igazgatóját írta (Székely Hírmondó, 2006. február 22.): ,,Egyszerűen felháborítónak tartom Daróczi Gábor kijelentését, aki magas fokú tudatlanságáról, a történelem nem ismeréséről tett ezúttal is tanúbizonyságot. Ennek a politikusnak – aki ráadásul még oktatásügyi minisztériumban is dolgozik – fogalma sincs arról, hogy kik a székelyek, vagy hogy egyáltalán hol élnek a Gábor cigányok Erdélyben. Daróczi egyszer már felháborított egy nyilatkozatával, akkor sem hagytam válasz nélkül, és úgy gondolom, hogy ezt követően is levelet fogok írni neki.” Khell Ödön, a berecki Gábor Áron Alapítvány elnöke ugyanabban a lapszámban: ,,Nemrégiben elkészítettük Gábor Áron családfáját is, akinek ősei tulajdonképpen Lemhényből származnak. Gábor Áron egyébként köztudottan székely ezermester volt, aki leginkább asztalossággal foglalkozott, semmiképpen sem a cigányokra jellemző kézműves-mesterségekkel. Kíváncsi vagyok, hogy Daróczi úr mivel tudná alátámasztani kijelentéseit.” Néhai Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatója: ,,Egyáltalán azt kellene megvizsgálni, hogy a XIX. században léteztek-e Gábor cigányok Felső-Háromszéken, mert tudomásom szerint Maros és Hargita megyében telepedtek meg annak idején. Olvastam már olyant is, hogy Gábor Áront egy román mesterember tanította meg ágyút önteni, úgyhogy én már semmin sem csodálkozom. Szólásszabadság van, mondani bármit lehet. Az MSZP-SZDSZ irányította (sokak szerint inkább elzüllesztett) magyar oktatásban az illetékes szerint az a legfontosabb cél, hogy Gábor Áron cigány volta ki ne maradjon a tankönyvekből. /Sylvester Lajos: Gábor (egyszer) elszáll, s a hazugság marad? (Újra elcsórták Áron nevét). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 20./
2009. április 9.
Berúgta a szerkesztőség ajtaját, és megfenyegette a kézdivásárhelyi Székely Hírmondó hetilap újságíróit egy férfi, aki amiatt háborodott fel, hogy a megyei terjesztésű lap februárban híranyagot közölt egy bűnszövetkezet leleplezéséről. Mint kiderült, az ügyben a férfi egyik hozzátartozója is érintett volt. A Székely Hírmondó az inkriminált cikkben arról írt, hogy három Kovászna megyei, illetve egy bukaresti fiatal 9,5 millió lejt lopott el a Domo Retail Rt. számlájáról. Az ügyről azt követően jelent meg tudósítás, hogy a megyei rendőrség sajtótájékoztató keretében jelentette be a nyomozás eredményeit, illetve a bűnbanda tagjainak letartóztatását. /Bartos Lóránd: Botrány a Székely Hírmondónál. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 9./
2009. április 22.
Fennállásának 160. évfordulóját ünnepelte a hétvégén a legrégebbi, ma is megjelenő erdélyi magyar nyelvű újság, a Brassói Lapok. Ambrus Attila főszerkesztő elmondta, a lap a mai napig azt a szerepet vállalja magára, amit még ‘49-ben Bem József szánt neki: ne valami ellen álljon, hanem valami mellett, konstruktív szerepe legyen. „A lapot először az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc idején Veszely Károly katolikus pap jelentette meg, Bem József felkérésére. Az első szám 1849. április 16-án hagyta el a nyomdát Brassói Lap néven. A kiadványnak akkor tizenkilenc száma jelent meg, mindaddig, amíg a bevonuló orosz csapatok le nem foglalták a nyomdát, Veszelyt forradalmárként letartóztatták, és átadták az osztrák hatóságoknak, akik halálra ítélték őt. Az ítéletet ugyan nem hajtották végre, mivel Veszely a klérus tagja volt, de száműzték, és Kolozsváron telepedett le. ” „Ezek után az újság utóda már nem viselhette Veszely lapjának címét. Csak 1895-ben kaphatta vissza nevét, így ettől az évtől Brassói Lapok néven jelent meg, egészen 1940-ig, amikor a hírhedt Vasgárda betiltotta megjelenését. A második világháború után Vörös Zászló, majd Új idő néven jelent meg a lap, eredeti nevét csak 1969-be kapta vissza, amikor Albert Sándor, a lap eredeti nevének újrahasználhatásához kötötte a főszerkesztői állás elfogadását” – részletezte a főszerkesztő. A hetilapot jelenleg a Barcaság mellett főleg Kovászna, Hargita és Maros megyékben terjesztik. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) a Brassó melletti Tatrangon tartott elmúlt hét végi közgyűlésén átadták az idei Veszely Károly-díjakat. A díjat ez alkalommal – a Brassói Lapokhoz hasonlóan 1849-ben alapított, Kézdivásárhelyen megjelenő – Székely Hírmondó hetilap szerkesztősége, valamint a brassói magyar nyelvű televíziózás létrehozója, Bálint Ferenc vette át. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének hétvégi találkozóján téma volt a gazdasági válság hatása az erdélyi magyar médiára. /Fleischer Hilda: A hosszú életű újság: 160 éves a Brassói Lapok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./
2009. április 24.
Április 23-án kezdődött az egy éves rendezvénysorozat, mellyel a Brassói Lapok százhatvan éves évfordulóját fogják ünnepelni. A szépszámú közönség előtt fellépett Dancs Annamari, majd a magyar rock nagyjai: Homonyik Sándor, Varga Miklós és Vikidál Gyula. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) az ezúttal kezdődött 12 hónapot az erdélyi magyar sajtó évének nyilvánította, és ennek fényében pályázik a különböző rendezvények támogatására. A MÚRE a Brassó közeli Tatrangon rendezte meg közgyűlését. A MÚRE találkozóján megbeszélést tartottak a szórványmédia lehetőségéről az EU-s körülmények között. A másik megbeszélésen Pekár István (2000–2004 között a Duna TV elnöke) a magyar vidéket mutatta be felül- és alulnézetben, szintén EU-s kitekintésben. A születésnapi rendezvény a Veszely Károly-díjak átadásával fejeződött be. Szerkesztőségi díjat a kézdivásárhelyi Székely Hírmondó kapta, egyéni díjat Bálint Ferenc, a brassói magyar nyelvű televíziózás megteremtője és mai is művelője kapott. A MÚRE a Magyarországon kívüli magyar újságírók évét is meghirdette, ennek első rendezvény a hét végén lesz a kárpátaljai Beregszászon romániai, vajdasági és vendéglátó újságírók részvételével. /Kiss Károly: Hosszú rendezvénysorozat kezdődött. Százhatvan éves a Brassói Lapok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 24./
2009. június 11.
Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt a 160 éves a háromszéki magyar sajtó című kiállítás. Háromszéken 1849 júniusában Kézdivásárhelyen megjelent a Székely Hírmondó, a térség első hírlapja. Amint hozzájutottak a nyomdagéphez, megjelentették az újságot, és kiadták a Háromszék legrégibb könyvének számító Ábéczét, a forradalom viszontagságai ellenére. A múzeum munkatársainak sikerült újra működőképessé tenni Bem tábori nyomdáját, ezen tartott bemutatót Kisgyörgy Tamás, a Charta Kiadó és Nyomda tulajdonosa. Kiállították az 1980-as évekbeli háromszéki szamizdat nyomdatermékeket is. Boér Hunor szerint most, amikor kétségbe vonják, hogy a református egyház lenne a Székely Mikó Kollégium jogos tulajdonosa, a 150 éves iskola korszakaira is fény derül a korabeli sajtótermékekből. /Bíró Blanka: Pisztolypárbaj a Székely Nemzeti Múzeum kertjében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./
2009. szeptember 25.
Ioan Lacatusu, a Kovászna-Hargita Európai Tanulmányi Központ igazgatója, válaszként a székelyföldi önkormányzati nagygyűlésekre, tízpontos dokumentumot küldött többek között az államelnöki hivatalnak, amelyben az elmagyarosított románok „újra-románosítását”, illetve egy jogszabály kidolgozását javasolta a székelyföldi románok identitásának megőrzése céljából. A Székely Hírmondónak elmondta, hogy ő nem magyarellenes, csupán a román kultúráért harcol. Szerinte a székelyek letelepülése utáni volt a békés elmagyarosítás. A második fázis már erőszakos elmagyarosításként is felfogható, és az 1848-as forradalom után, illetve a dualizmus korában (1867-1918) csúcsosodott ki. Lacatusu szerint a letelepedő székelyek itt román őslakosokat találtak. Arra a kérdésre, hogy akkor a mi a magyarázata annak, hogy az írott forrásokban Háromszéken csak a 18. században jelenik meg a román etnikum, és csak jóval azután épülnek az első ortodox templomok, kijelentette: főleg az 1848 utáni korszakban irányított elmagyarosítás történt. Az ortodox templomok azért jelentek meg olyan későn, mert az ortodox vallás Erdélyben nem volt elismert. Lacatusu nem akar románosítani. Idegenkedik a területi autonómiától, mondván, már most ennyire ellenséges a hangulat, akkor mi lesz az autonómia után? /Tinca Teddy: Aki visszarománosítaná a székelyeket Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 25.
